Némi élelmet ragadva magamhoz visszasétáltam a patakpartra; gondoltam, újból csatlakozom Karláékhoz (sajnos ezt a nap hátralévő részében nem sikerült kivitelezni...). Amikor elhaladtam a két sátor között (Creekside Tent és Courthouse Tent), a szemem sarkából megpillantottam valamit az utóbbi szinpadán (a sátraknak csak teteje volt, be lehetett látni): egy embert, hatalmas szárnyakkal.
Életemben nem futottam még ilyen gyorsan; két pillanattal később (yeah, flash-step 101) már benn ültem a sátorban, és ott is ragadtam jó sokáig.
A szárnyas fickó a szinpadon Gene Tagaban volt, kedvenc indiánunk az elkövetkező napokban; lenyűgöző mesemondó, és nem kevéssé sármos, egyébként. Öröm volt nézni, na. Főleg a szárnyakkal (a kezdő tánc után sajna levette őket, és egy dobot ragadott magához). Kedvenc, régóta imádott Hollóm (nem, nem a film, a trickster) bőrébe bújt, és nem csak hogy jó meséket mesélt, de ráadásul még humora is volt neki. Bizony. Az első tiz percben a saját anyanyelvén beszélt; azután leeresztette a kezeit, és imigyen szólott: "Nah, most azt mondtam, hogy szia." Nem ez volt az utolsó nagyon fárasztó poénja a hétvége alatt. Amikor a közönség már nagyon kezdett elúszni a bölcs és ősi indián kultúra imádatában, valamivel mindig visszarángatott minket; Coyote a McDonald's-ba ment, és Raven egy villanypóznán ücsörgött, de ettől eltekintve minden történet teljesen autentikus hagnulatot árasztott magából... külön örültem a Raven átveri Coyote-t mesének, még sohasem hallottan ilyesféle trickster-leszámolást. Jó véres lett a vége. Raven:Coyote 1:0, jövőre jön a folytatás. Ezen kivül kaptunk még egy klasszikus "Holló ellopja az égitesteket" sztorit, és gyorstalpalót az indián furulya történetéből, valamint egy klassz paródiát arról a szituációról, amikor egy fehér ember próbál rajta játszani... (tricksterünk a saját és az amerikaiak kultúrája rovására egyaránt gátlástalanul poénkodott)
A szinpadot fél óra elteltével Tom Chapin vette át. Első benyomás: bárd, country-gitárral. Eleinte tetszett is, meg nem is (jobban szeretem a klasszikus mesélést), de azután elkezdett egy helyes kis gúnydalt énekelni az oktatásról (letölthető a honlapjáról - hallgassátok meg!), és rá kellett jönni, hogy tirckster ám ő is, csak máshogyan. Nem kimélt se istent, se embert, egyik dal jött a másik után; könnyesre nevettük magunkat. Igazán fülbemászó zenéje van. És ami a legszebb: a műsor végén elővett egy lantot, és kis hiján megrikatott minket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése