Nah, itthon vagyok, bár ez a fogalom az utóbbi időben új értelmet nyert a számomra... (egyszóval visszaértem a Trinityre, na). Köszönöm mindenkinek a sok üzit meg a szurkolást és az aggódást!
Ez most csak egy gyors jelentés, hogy megvagyok, jól vagyok (jól? az nem kifejezés...), egészben megtettem az utat oda-vissza; koszos vagyok, gyűrött vagyok, kócos vagyok, 42 órája nem aludtam, ebből 22 buszon telt el, és ha szendvicset látok az elkövetkező egy hónapban, tutira kidobom a taccsot, de... (vagy ahogy kedvenc Hollóm, aka Gene Tagaban mondta) BUT it was GOOOOD!!!!:)
Nagyon. Nagyon. Nagyon.
Azt hiszem ezt a hetet (a pánikszerű házi-pótlás mellett) blogirással fogom tölteni, mert a 3 nap élményei messze nem férnének bele egy bejegyzésbe... szóval kezdjetek készülni!
Aggódásotok nem volt alaptalan; az első 10 Jonesboroughban töltött perc után elhatároztam, hogy odaköltözöm örök időkre... ez sajna eléggé megvalósithatatlan, és később még visszatérek a kérdésre, mindenesetre előre bocsátom, hogy vlsz. visszamegyek a nyárra dolgozni az International Storytelling Center-be! Ez a nagy hir, még félálomban sem tudtam kihagyni. Na. De NEM MENEKÜLTÖK! Hazamegyek és mindenkinek lyukat mesélek a hasába. Gonosz kacaj.
Mentem aludni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése