Visszakaptam a klasszika-dolgozatomat. B lett.
Lukianosz soha többé nem fog velem szóba állni.
Kaptunk egy kreativ feladatot, meg két komolyat; ebből egyenesen következett persze, hogy én a komolyat irtam meg kreativan, és a műelemzést párbeszéddé alakitottam köztem és kedvenc görögöm között (aki nem tudja: Lukianosz szatirákat irt, mindig párbeszédben). Mivel azonban korlátozva volt a dolgozat hossza, meg egyébként is gondoltam hogy ne ússzon el velem a ló (??? Viziló! Jól van?) hát megirtam az esszét egyben, aztán széttördeltem, hogy párbeszédnek nézzen ki, de valójában nem az volt, gondoltam, ennyit megengedhetek magamnak bünti nélkül...
Hát visszakaptam a dolgozatot, és B lett. (itt az A plusz a legjobb) Azzal az indoklással, hogy irhattam volna élethű párbeszédet és faggathattam volna a szerzőt meg minden... hát itt hidalok le.
Hozzászoktam, hogy egy ilyen megoldásért leszedik a fejem, itt meg nem volt elég kreativ... kaptam persze sok dicséretet is a dogához, de mégis...
Kedvenc szirem duzzog a sarokban.
Érzem hogy lemegyek Gyortsalpaló módba...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése