Jonesborough 19 - Vasárnapi istentisztelet

Igy ünneplik a mesemondók a vasárnap reggelt, vallásra való teljes tekintet nélkül!
A Sacred Telling nevű program napsütéssel, beszélgetéssel és az őszi levelek illatával kezdődött; az utolsó reggelem volt Jonesborough-ban, ami lelombozott egy kicsit, de még annyi minden hátra volt, hogy nem volt okom panaszra...
A műsort Barbara McBride-Smith nyitotta, aki megvillantotta előttünk fő profilját, amit itt Amerikában úgy hivnak: alkalmazott mitológia. Vagyis teológia. Mert hogy arről mesélt, kislány korában mennyire igazságtalannak tartotta, ami Lótnéval történt, és ez az egész sóvá változós dolog sántit egy kicsit. Nagyokat nevettünk és egyetértően bólogattunk; Barbara fel-alá járkált a szinpadon és lelkesen magyarázott. És a történet végére meglett a mélyebb értelem is: Lótnénak, mint kiderült, volt két lánya, akik benn maradtak a városban a férjeikkel. Tegye fel a kezét, aki nem nézett volna vissza.
Másodikként visszatért a szinpadra a felejthetetlen Dolores Hydock, akinek már a puszta látványa is lelkes tapsot csalt elő a közönségből. Aznap fiatal volt, mosolygós, eleven; a gesztusai változatlanul szépek, pontosak és kifejezők. Egy családi történetet mesélt, csodás elemekkel vegyitve. Mindenki örült, hogy megosztott velünk magáról valamit.
Harmadikként érkezett a Healing Force; dobokkal, csengőkkel, énekkel, egy rövid mesével, és egy dallal, amit megtanitottak nekünk - valamiféle gospel misébe torkollott az egész, vidám tapsolással, miközben az egész közönség joruba nyelven énekelte, hogy "hála neked égi atyánk", és doboltak és csörögtek. A dal elsőre egyszerűnek tűnt; amikor aztán mind a négyen belelendültek, kinyilt a zene, mint egy virág, sok szólamra, és elsöpörte a sátrat, mint egy hangrobbanás.
A következő mesélő új volt számomra, ám annál ismertebb a gyakorlott fesztiválozók között (és hogy van ilyen, azt az is bizonyitja, hogy egyes emberek a nyakukban hordták az elmúlt 35 év összes belépőjegyét...) Donald Davis, egy kedves, csokornyakkendős öregúr, irtó jó humorral, sokféle hanggal. Egy iskolai sztorit adott elő, a Valentin-napról, és hogy micsoda csapatromboló dolog ez egy osztályban (ki mennyi képeslapot kapott, és miért). Nevettünk, hogy fájt az oldalunk; két mondattal később mindenki könnyezett. Két mondat. Kétezer ember. Megvolt a kora reggeli hűha élményünk.