Természetesen neki kellett futnom még egyszer, nem hagyhattam ki. Már kora reggel feliratkoztam a swappin" ground-ra; David Gonzalez után eljött az ideje, hogy felmásszak megint a csikos sátorig.
Lethannal félúton futottunk össze - jött meghallgatni engem, ami sokat dobott a hangulatomon (a "legalább egy főnyi közönségem már van" érzés mindig jól jön). Amikor a bácsi előállt a kártyával, hogy felkonferáljon, nagy nevetésbe fulladt a dolog ("Kérem, nekem csak hat elemim van, fogalmam sincs, hogyan kell kiejteni a következő mesemondó nevét..." "Akkor az én vagyok" pattantam fel azonnal...:). Lethan lelkesen fotózott, néhány ismerős a hátsó sorból integetett, sőt, a Center emberei is felbukkantak, ami aztán végképp ösztönött, hogy a legjobbat adjam. A Nap Lányát meséltem, mert az egyik kedvencem, és kevéssé ismert, és mert sokszor meséltem már angolul - és mert szeretem vele sokkolni a közönséget... meg is volt a hatása, kaptam sok dicséretet meg gratulációt, meg kérdéseket, hogy honnan szedtem a mesét... (ja kérem, véres, kalandos és vágatlan:)
És futottunk megint, hogy elérjük a következő előadást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése