Végkifejlet

Tegnap hajnalban, még a népgyűlés kezdete előtt, levél érkezett hozzám a foglyul ejtett athéni tábornoktól: "Ha nem segitesz megszükni a börtönből, elárulom a többieknek, hogy nő vagy." Hát nem volt szükség reggeli kávéra, és inkább nem ismétlem el, mik voltak az első szavaim... gondolkodtam egy darabig (mig magara kaptam a ruháimat és átrohantam a könyvtárba nyomtatni), azután döntöttem: a nagy amerikai hazaszeretetre fogok apellálni. Kinyomtattam a levelet bizonyitékul, és ment a válasz a Gazdag Atlétának: "No way in Hades!"
Hát az utolsó (utáni) athéni nap elég mozgalmasra sikeredett... az Atlétának nem sikerült megszükni, mert az egyetlen ember, aki segiteni akart neki, nem jött be órára... igy hát kivégeztük, de sajnos a kivégzés után felolvasták a végrendeletét, aminek odabiggyeszetette a végére: "ja, egyébként az öreg cipész valójában nő." Én meg vettem egy nagy levegőt, és beismertem. Azután előálltam egy nagyon jól hangzó, lelkületében amerikai szónoklattal arról, hogy én inkább meghalok a hazámért, mint hogy az ellenségnek segitsek (körbeadtam a levelet) és végezzenek ki, ha akarnak, akkor sem adom fel az álmaimat stb. Persze felugráltak a helyükről és megszavazták hogy életben hagynak (annak ellenére hogy nő létemre végig velük szavaztam a népgyűlésben...), sőt, megadják a többi nőnek is a szavazati jogot (amire már nem került sor, mert a KM lezárta a játékot). Szóval tulajodnkáppen vesztettem (lelepleztek), de legalább stilusosan...
És most kezdődjék a Galileo-per.