Mielőtt jelenésem lett volna az első ötórás monitorkodásra (tent monitor volt a hivatalos cimem, mint önkéntesnek), még volt időm beülni az Exchange Place elejére. Ez a Fesztiválnak az a szekciója, ahol új, főként külföldi mesemondók szerepelnek egy-egy történet erejéig (a Fesztiválon újak, nem a szakmában, amint az hamarosan kiderült).
Toni Simmons volt az első - egy nagyon szép, légiesen vékony fekete nő olyan szines ruhában, hogy az irigység könnyeit csalta a szemembe. Egy afrikai népmesét mesélt, mindenféle állatokkal, meg egy nagy gyümölcsfával, ami megfogta a fantáziámat. Lehetett rajta látni, hogy elsősorban gyerekeknek mesél (ezt nem negativumként mondom, persze). Érdekes volt látni, hogy bár nem kérte a közönséget részvételte, mégis mindenki csinálta utána a mozdulatokat és mondta az ismétlődő kifejezéseket - úgy tűnt, sikerült kihoznia a gyereket mindenkiből...
Craig Larson aztán jó nagy kontrasztot képezett. Nézztek meg a honlapját... az a fajta, aki nappal dolgozik, éjjel meg bárokba jár. Mesélni. Vagyis inkább anekdotákat mondani, amiknek a fele sem igaz, ellenben nagyon szórakoztatóak. Gyanitom, hogy aznap a leggusztusosabb történetét hallottuk, az ebédlőben felravatalozott nőről meg a Notre Dame-i toronyőrt idéző szakácsról... (no comment).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése