Jonesborough 25 - Maradandó mellékhatások

Természetesen a Fesztivál Piaca sem maradt ki a három nap élményei közül; az első látogatásom rövidre sikerült: bemegy, elszörnyed, kimegy. Nagy levegő, visszamegy, körbejár, fél óra, körbeér, elszörnyed, kimegy. Fejben számol, listát ir, dühöng, bemegy, körbejár, tovább dühöng, kimegy.
Dolores előadása (és a titokzatos ajándék érkezése) után azután megembereltem magam.
A Piac egy óriási sátor volt, sok asztallal; minden mesemondónak volt egy, rajta a CDkel és könyvekkel, amiket kiadott. Volt továbbá egy ruha-asztal, és tematikus pultok (kisértet-históriák;
népmesék; gyerekkönyvek; frissen a nyomdából; bestsellerek; női irodalom; mesemondás-gyakorlat stb.) természetesen mind a mesemondáshoz kapcsolódóan... a bőség zavara itt már nem elégséges kifejezés...
Ime a zsákmány: Silence (Dolores Hydock), Anansi Time (Bobby Norfolk), Tales of Womenfolk (Heather Forest), One Crazy Raven (Gene Tagaban), Good Old Boys (Barbara McBride-Smith), és egy szép pulcsi National Storytelling Festival emblémával (ezt muszáj volt).
Azt hiszem, sok mesélőtől/előadástól maradandó mellékhatásokat szenvedtem; ime a tünetlista, a teljesség igénye nélkül:
- gyerekes lelkesedés minden vonat láttán
- halk dúdolgatás sötétben, vagy kisérteties helyzetekben ("Fly, little bird...") (Storycrafters)
- visszafojthatatlan vihogás almalekvár vagy szőlőlekvár láttán (A.O. Irwin)
- széles vigyor, valahányszor valaki azt mondja valamire, hogy "ősi" (Dovie Thomason)
- francia kiejtés a 'silence' szó esetében (guess who)
- szállóigék gyakori használata ("BUT it was goooood" - kedvenc Hollóm, "It's not on the test" - Tom Chapin, "A macska évében született" - Motoko, "Feketéket nem harap meg a vámpir" - Lyn Ford)
- komoly fenntartások bármiféle pörkölttel kapcsolatban (Lyn Ford)
- komoly késztetés gitározásra (ez közös eredmény)
- bizonyos szavak következetes déli ejtése (ez szintén)
- Valentin-nap mély utálata (Donald Davis)
- ujjongás valahányszor Tennessee vagy pláne Jonesborough szóba kerül
- barátságos üdvözlés Szent Ferencnek minden templomban... (Ed Stivender)

És ezek csak a legenyhébbek. Az új életcéljaimhoz képest...:)
Nah, aki eljutott idáig a Fesztivál történetével, az előtt le a kalappal, aki meg nem, hát annyi baj legyen; remélem, legalább egy töredékét sikerült visszaadnom az élménynek, és megértetni veletek, mitől olyan különleges ez az egész... mert számomra az volt. Nagyon különleges.