2007. október 31., szerda

Vérkatica, Vérmalacka

Tetőfokára hágott a Halloween-i őrület. Az ebédlőben és az órákon darázsnak, macskának vagy Supermannek öltözött egyének kószálnak; az angol tantermet elárasztották a sütőtökök és a töknek álcázott gyertyák; a süteményespulton lila és rózsaszin habos muffinok csücsülnek katonás rendben, és narancssárga lepények képezik az oldalszárnyat. Pók van minden kaján (nem bennük, hála az égnek), és a pizzáért egy halottfehér arcú Erzsébet királynő is sorba állt... (határozottan Harry Potter-hangulatot kölcsönzött az ebédlőnek:)
Megtettük a szokásos túrát a bankba, hogy biztonságba helyezzük a zsebpénzünket; az ajtóban Drakula fogadott minket, és végignézve az ügyintézőkön komoly dilemmával kellett szembesülnünk. Ha az ember választhat egy angyal, egy katica, egy szeplős kislány (Malacka?), egy kisértet és egy tündér között, vajon melyikre bizza a pénzét?... sok időnk nem volt töprengeni; mire észbe kaptam, a tündérke jutott nekem, pontosabban egy erősen túlsúlyos hibrid nőszemély glóriával, lepkeszárnyakkal és orrpiercinggel, aki minden tisztességes tündért messze riasztott volna magától... (szinte hallom a Kipling-féle Puckot fintorogni).
Kiváncsi vagyok, mi lesz itt sötétedés után...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése