Mesékről és az olvasásról

A mai fellépésünk (már nem is mondom, hogy "fellépni voltunk", lassan ugyanúgy hozzátartozik a napirendhez, mint a fürdés meg a vacsora...) szerencsére campuson belül volt. Egy csoport egyetemistának tartottunk előadást abból az alkalomból, hogy általános iskolásokat fognak olvasásra szoktatni órán kívül (America Reads program). És ehhez persze a mesemondás is hozzátartozik.

Ide be kell szúrnom egy kisebb részletet, amit a negyedikeseim között figyeltem meg: komoly olvasónaplókkal jönnek könyvtárba. De ahelyett, hogy egy listát kapnának a feladott könyvekről, a füzetben műfajok vannak felsorolva és üres rubrikák: történelmi regény 3, fantasy 3, sci-fi 2, non-fiction 3, satöbbi. Minimum oldalszámmal. Amikor bejönnek a könyvtárba, a könyvtáros feladata ellenőrizni, a kritériumoknak megfelelő témájú könyvet választottak-e; de ezen belül mindenki azt olvas, amihez éppen kedve van. És egészségesek!!! Sőt, mosolyognak. Most mindenki mondja szépen: hűűű...

Ezúttal csak ketten voltunk, nagyfőnök meg én. Felváltva beszéltünk arról, hogyan segíti hozzá a mesemondás a gyerekeket az olvasáshoz; hogyan javít a szövegértésen, a szókincsen, a fogalmazáson stb. Meséltünk is, nagyfőnök egy déli és egy mexikói népmesét, én meg a Bús Királyfit és Ragnar és Thora meséjét a két kicsi sárkánnyal. Beszéltem arról is, hogyan segít az olvasás a nyelvtanulásban, és milyen tapasztalataim voltak angolt tanuló csoportokkal mesemondóként. Nagyfőnök énekelt (megint a megjegyezhetetlen refrénű dalt); a legjobb az egész előadásban az volt, amikor azt mondta, "most még egyszer utoljára, szépen lassan, úgy, ahogy a templomban szoktunk énekelni..." mire az egyik fekete csaj lelkesen tapsolni kezdett, ritmusra... oda akarok templomba járni...

Mindenki megegyezett abban, hogy a mesemondás hasznos és fontos hidat képez az önálló olvasás (és főleg az olvasás élvezete) felé. Különösen fontos szerepe van a népmeséknek; mivel nagyon korán nagyon mélyen beleivódnak az emberek gondolkodásába a maguk ritmusával és mintázataival, segítenek megérteni az olvasott szöveget akkor is, ha nem minden szó ismerős. És akárki akármit mond, az sem elhanyagolandó tényező, hogy a mesemondás (és az olvasás) jó móka. Különben mi a szösznek olvasta történeteket bárki is?...