Mindig a legrosszabb kölykök a legjobbak

Reggel hétkor keltem; még sötét volt odakinn. A hajnali egyes tűzriadó után ez nem tett különösebben jót a hangulatomnak. Mire fél nyolckor kibotorkáltam a lakásból, már felkelt a nap, és rögtön megváltozott a világ. Gyönyörű verőfényes őszi napra virradtunk. Jeges hideg volt, de legalább láttam.

Reggel nyolckor kezdtem a mesélést a gimiben, ezúttal a mystery csoporttal. Tegnap sikerült besétálnom az órájuk végére, szóval a poén már le lett lőve, tudták, hogy jövök, és örültek is neki. Mivel a csodás reggelen nem különösebben éreztem magam képesnek horror- és kísértettörténetek előadására, hagytam az egészet a fenébe, és maradtam inkább a rejtvényeknél és találós kérdéseknél. Elsőként lement a jó öreg Captain Wedderburn; a gyerekek azonnal vették a lapot (általában a második választól szoktak kapcsolni, de itt már az elsőt kitalálták, és ment az izgatott pusmorgás a többiről). Captain Wedderburn cuki pillanatait hangos "aaaaaah" megnyilvánulások kísérték. Az utolsó dal végére már annyira el voltak ragadtatva, hogy tapsolni kedztek, mielőtt a "boldogan éltek" elhangzott volna.
A második történet is klasszikus volt (kora reggel el voltam lustulva az új mesékhez) - Sir Gawain és Dame Ragnell. Amikor választásra került a sor (szép legyen-e a hölgy nappal és csúf éjjel, vagy fordítva), egyöntetű szavazat volt arra, hogy éjjel legyen szép, egészen addig, míg az egyik lány meg nem kérdezte, hogy "ez most beugratós kérdés?". Mire az osztály legkisebb és legcsendesebb sráca hátrafordult, és közölte, hogy "persze hogy az", majd visszafordult hozzám, és megmondta a helyes választ. Hehe. Újra meg újra előadom ezt a történetet, és mindig van egy, egyetlenegy kölyök, aki megfejti. Mindig srác, és mindig a legcsendesebb és legnyamvadtabb az osztályban. Most ehhez szóljatok hozzá. Persze aztán mindig meglepődnek, hogy jól válaszoltak, és egy kicsivel jobban kihúzzák magukat. Lányok, oda tessék figyelni.
Mivel Dame Ragnell fellelkesített, gondoltam, kipróbálok egy új sztorit is. Persze nem egeészen új, csak ebben a formájában nem meséltem még; egy titokzatos hercegről szól, aki feleségül vesz egy hercegnőt, aki fura dolgokat kezd észrevenni rajta - sápadt, nem eszik, nem megy ki a napra, nem megy be a házba, fél a tűztől... végül aztán, az izgalom tetőpontján, megjön a tavasz, és a vőlegény elolvad. Érdemes volt látni a kölykök döbbent arcát. "Whut?..." Tegye fel a kezét, aki azt hitte, hogy a herceg vámpír. Mindenki. Pedig csak hóból volt. Hehe.
A műsort megkoronáztam a kétperces sárkánnyal, és útjára engedtem a kis csapatot; nekem is ideje volt órára menni egy vödör kávé kíséretében. Nagyfőnök feltette nekünk az óvatos kérdést, lehetne-e egyszer úgy pszichó órát tartani, hogy ne a fétiseknél lyukadjunk ki; így aztán az óra nagy része zombikkal telt.

Délután visszaslattyogtam a gimibe a második klasszikus horror körre. Már érkezéskor látszott, hogy itt egészen más osztállyal lesz dolgom, mint az eddigi három. Már a bemutatkozás előtt kérdeztek. Először is biztosítottam őket róla, hogy nem vagyok vámpír, mire az egyik csaj rám nyitotta az ablakot, csak hogy biztos legyen. Jót nevettünk. Megkérdeztem, az ezüst nyakláncot is ki akarja-e próbálni. Valamelyik lány a sarokból közbeszúrta, hogy rühelli a Twilightot. A szívembe zártam őket.
A tegnapiakkal ellentétben ez a csapat igenis sokat tudott a vámpírokról. Egy srác különösen, az osztály önjelölt trickstere, aki pont az orrom előtt ült, és a legtöbb kérdésre helyesen válaszolt, még az évszázadot is be tudta lőni, ami pedig nem általános. És hasonlóan tudtak egyet s mást Báthory Erzsébetről is. Tökéletes felvezetés. Lement a tegnapi program, és hasonlóan jól sikerült; már a történet közben is sokkal több visszajelzést kaptam, fintorokat, csillogó szemű érdeklődést, fejrázást, méltatlankodó pusmorgást, főleg, amikor eljutottunk a történelmi igazságig. Kis trickster a végére odavágta a tollát (amivel addig szorgosan jegyzetelt), hogy micsoda botrány már. Azonnal jönni kezdtek a kérdések is, egyik a másik után; miért nem ítélte el a király Báthoryt, hová lett a vagyona a halála után, és egy csomó hasonlóan értelmes, izgalmas téma. Volt egy-két keresetlen megjegyzés a történelemre meg a nemességre úgy általában. (Akinek eddig nem volt tiszta: a történelmi hátteret úgy mesélem, hogy a per koncepciós per volt, és Báthory nem kínzott meg senkit - ld. fentebb idézett könyvet, Báthory Erzsébet igazsága. Ennél valószínűleg bonyolultabb a kép, de én így mesélem, pont.)
A vámpírokról és perekről hamarosan átterelődött a szó vérfarkasokra. Itt aztán megint volt mit mondanom. A kis csapat egyre izgatottabb lett; a vérfarkasok után rákérdeztek a tündérekre, úgyhogy meséltem nekik Szigetközről meg Tündér Ilonáról meg Tündérrózsáról, amire megint csak "aaaaah" volt a választ. Innen egyenes út vezetett a garabonciásokig, amiről persze megállapították, hogy a világ legkúlabb dolga; a garabonciások kitárgyalása után jöttek a táltosok, majd a boszorkányok, majd az óriások és a szárnyas farkas, ami megint csak über rulez. A végén trickster azt is megkérdezte, miért lettem mesemondó, sőt, az utolsó tíz percben arra is jutott idő, hogy előadjam megint az ellopott keresztet, ami valamiért a tanárnő kedvence. Kiderült, hogy ketten is ismertek két újabb verziót (ahol egy lány szúrja a szoknyáját a földhöz), és ezúttal nem csak jelezték, hogy ismerik, hanem el is mondták, a lány a sarokban és a trickster is. Még nagyban zajlott a mesélés mikor kicsengettek. A gyerekek közül néhányan ott maradtak beszélgetni; a tanárnő hirdetett egy szónokversenyt, ami országos és pénzt lehet vele nyerni, és van mesemondó részlege. Úgy tűnik, lesz kit segítenem a felkészülésben...
Miután a gyerekek elszállingóztak, ott maradtam az osztályban a tanárnővel és a tanársegéddel; mindketten meglehetősen fel voltak villanyozva. Még sokat beszélgettünk vérfarkasokról és kísértetekről. A végén megemlítettem nekik, hogy toronymagasan ez volt a négyből a kedvenc osztályom, mire a tanárnő nevetni kezdett; mint kiderült, ők a suliban a kezelhetetlen, deviáns osztály, mindenki rémálma. Tizenhárom évesek, nagyszájúak. Mondta is, hogy az egyik csaj végig firkált közben, mire a tanársegéd bátortalanul megjegyezte, hogy igen, de sárkányokat és tündéreket rajzolt...