A tavat lecsapolták a télre. Amikor legutóbb itt jártunk az évnyitó piknikre, még a kert aljáig ért a víz; most széles homokos sáv húzódott a kert és a víz között, máglyaépítésre pont tökéletes. Egy kisebb tűzrakás felett forralt almalé készült (alkoholt mégse adhatnak a sok ártatlan nemzetközi vendégnek), az asztalok pedig roskadásig voltak hot-dog alapanyagokkal, valamint a smores nevű klasszikus tábortűzi kajához nélkülözhetetlen keksszel, csokival és marshmallow-val.
A dolog igen egyszerű: az ember a ruhafogasból kialakított nyársra tűzi a pillecukrot, megolvasztja a tűzön (ha lángra kap, sebaj, csak ne kezdd el rázni, mert elrepül, és valaki más hajában köt ki), aztán félbe töri a kekszet, rátesz egy szelet csokit, ráteszi az olvadt cukrot, és lenyomaszolja a keksz másik felével. Voilá. Egész jó íze van, ha nem égeted szénné.
Ebből állt az este. Sütögettünk, ittunk, beszélgettünk; felmásztunk a kert végében álló mászókákra; néztük a csillagokat, miután lement a nap (kilenc felé már elég sötét volt ahhoz is, hogy lássuk a Tejutat is). Körülálltuk a tüzet, hogy melegedjünk; felavattam a vadonatúj szarkás pulcsimat. Kellemes csoportos, beszélgetős, jópofa este volt. Amikor elfogyott a kaja, és kezdett hűvös lenni, visszapakoltunk a kocsikba és hazajöttünk.
Következzenek a képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése