Három alma hullott az égből (Népmesék nyomában a világ körül 178. - Örményország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

100 ​Armenian Tales and Their Folkloristic Relevance
Susie Hoogasian-Villa
Wayne State University Press, 1966.

A kötetben kereken száz örmény történet található, műfaj szerint fejezetekre osztva: tündérmesék, mítoszok, tréfás történetek, anekdoták, legendák, és "nőellenes mesék" (asszonycsúfolók) adják ki a gyűjtemény egészét. A szerző örmény származású amerikai kutató, aki Detroit Delray nevű negyedébe kivándorolt örmény mesélőktől, valamint saját bevándorló felmenőitől gyűjtötte a történeteket az 1940-es évek folyamán. A gyűjtés a Wayne State University archívumának részét képezi, ahonnan szintén került egy-két szöveg a kötetbe. A történeteket egyenesen a szájhagyományból, örményül jegyezték le, és aztán fordították (szöveghűen) angolra, figyelve rá, hogy valóban hagyományos mesék legyenek, és ne olyanok, amiket a mesélő olvasott valahol.
A bevezetőből megismerkedhetünk Delray örmény közösségével, az örmény család és társadalom struktúrájával, az örmény történelemmel, hagyományos örmény ételekkel, és sok más érdekességgel, amik a mesékben is visszaköszönnek. Szó esik az örmény mesegyűjtés múltjáról is, valamint azokról a kultúrákról, amiknek a meséi a legtöbb párhuzamot mutatják az örmény hagyománnyal (orosz, görög, török, grúz, szibériai, roma, magyar, olasz, perzsa, azeri, baszk, albán, izraeli, skót, arab, lengyel). Ezek a párhuzamok a kötet végén visszaköszönnek, mivel minden meséhez hosszas jegyzeteket kapunk típusszámokkal, országonként rendszerezett párhuzamokkal és forrásokkal, valamint megjegyzésekkel a mese érdekesebb motívumairól. Minden történetnél megjelölik a mesemondó személyét is. A könyv tehát nem csak érdekes olvasmány, de nagyon hasznos forrás is mesekutatók számára.

Megjegyzés: A világ mesemondói előszeretettel használják a "három alma hullott az égből..." kezdetű mesezáró formulát, ami az örmény mesék legismertebb eleme. Érdekes módon itt minden szövegben így fordult elő: "Három alma hullott az égből: egy nekem, egy a mesemondónak, egy pedig annak, aki szórakoztatott titeket." Vagyis mindhárom alma a mesemondóé.



Fénypontok

A kötet legklasszabb meséje pont az utolsó: A naplemente fia egy legényről szól, aki addig szidja a napot, míg a Nap Anyja meg nem átkozza: napkeltekor mindig meghal, és csak napnyugtakor éled fel újra. A legény idővel útra kel megkeresni a Nap Anyját, hogy bocsánatot kérjen, és megtörje az átkot. Nagyon szép, szimbolikus történet.

Nourie Hadig története egy gyönyörű Hófehérke-verzió volt, amelyben szerepelt egy "hamis menyasszony", a hősnő barátnője, aki véletlenül került a helyére. Amikor kiderült a dolog, a két lány barátsága megmaradt, és a tetszhalott hősnőt a barátnője a királyfival együtt őrizte éjjel-nappal. Egy másik bájos szerelmes történetben két dzsinn boronált össze egy lányt és egy legényt; amikor ismét elszakadtak egymástól, a lány férfinak öltözve összekerült egy királykisasszonnyal is, és végül hármasban találták meg a boldogságot. Szintén kedves volt A teknősbőr meséje, amelyben egy legény egy csinos teknőst választott kedvesének, akiből a végén persze szépséges lány vált. Klasszikus állatmenyasszony-mese volt, de tetszett hogy milyen gyengéden és kedvesen bánt a legény a tekivel. A szerelmes sztorik sorában érdemes megemlíteni még azt a mesét, amelyben egy toronyba zárt királylány magának készített férjet tésztából, és életre keltette; amikor az apja felelősségre vonta a titkos szeretőért, a lány bíróság előtt bizonyította, hogy nem lehet valakit elzárni a szerelemtől, mert az a természet rendje.
Nagyon mókás volt A halva-árus története, amelyben egy hálás dervis nem csak felvirágoztatta a szegény legény üzletét, de ráadásul a csodás édességek révén megszerezte neki feleségül a király lányát is. Amikor a király fel akarta akasztatni a sehonnani kérőt, a dervis varázslatától a fiú darabjaira esett szét, így nem volt mire hurkolni a kötelet... Végül a király feladta a harcot.
Tanulságos volt A lélekrabló meséje: három lány egy edény aranyat talált, és rémültem menekültek előle, mondván, hogy elviszi a lelküket. Hat rabló kinevette őket és megszerezte az aranyat... aztán szépen megölték egymást érte, bizonyítva, hogy a lányoknak igaza volt. Szintén a pénz játszott fontos szerepet abban a mesében, ahol egy álruhás koldus próbára tett egy gazdag legényt, hogy lássa, hajlandó lenne-e koldulni is a lánya kezéért cserébe. És ha már a kérőknél tartunk: nagyon örültem, hogy ismét felbukkant az a mese, ahol egy türelmes kérő városról városra jár, és meghallgatja az emberek történeteit, hogy hazatérve elmondhassa őket a menyasszonyának. Több kisebb sztori volt beleágyazva, és a kérőnek évekig tartott mindet összeszednie.
A hiedelemlények közül a legfurább az elk nevű manó volt, ami kiveszi az emberek máját, megmossa vízben, és megeszi, az illető halálát okozva. Az átok meséjében egy ember megakadályozta, hogy az elk a kicsinyeit megetesse egy lány májával, és szolgájává tette a manót; amikor az elk végül megszabadult, azt a kompromisszumos átkot hagyta hátra, hogy a férfi családjában nagyon könnyen törnek el a fakanalak...

A furfangos mesék közül kiemelkedett A fürdőben történt eset, amikor egy szegény ember helyet cserélt a király udvari bolondjával (akivel egyformák voltak, és a bolond pont a fürdőben esett össze holtan). Nagyon okos, ügyes módokon fejtette meg szépen lassan, hogy tulajdonképpen kivel keverték őt össze... Szintén mókás volt A trükk-verseny, amelyben két tolvaj, egy éjjeli és egy nappali, felfedezte hogy ugyanaz a nő a feleségük, és versengésbe kezdtek, hogy ki maradhat vele. Egész tisztes sztori lett belőle, mindenféle visszás húzás nélkül. Ritkán szeretem a tolvajos meséket, de ez most nagyon jó volt. Hasonlóan ritka jó változat volt A rablóké, egy nagybácsi-unokaöcs párosé, akik közül az utóbbi még a királyt is átverte, míg azt a küldetést nem kapta, hogy lopja el magát az orosz cárt. Nem csak sikerrel járt, de még jól le is égette az uralkodót...
A furfangosság mellett az igazság is szerepet kapott a mesékben. A gyanú történetében például egy okos pásztorlegényből lett kincstárnokot vádoltak meg hamisan, hogy gyémántokat lopott; végül sikerült bizonyítania az igazát, és lelepleznie az udvarban uralkodó korrupciót. A kolostori szolga történetében egy varázserejű szolga büntetett meg egy idegesítő nemes úrfit azzal, hogy szamárrá változtatta; majd visszaverte a sértett apa katonáit is a varázserejével, hogy megmentse a kolostor lakóit.
A legendák közül kiemelkedett Lochman Hehkeem, a növények nyelvén is értő nagy gyógyító története, aki megtalálta a halhatatlanság titkát, de csak a szolgáját sikerült halhatatlanná tennie, mert aztán Isten angyalt küldött, hogy pusztítsa el a jegyzeteit.

Bár ebben a kötetben pont nem szerepelt, muszáj megemlítenem kedvenc örmény mesémet, Anait királynő történetét, ami a hamarosan megjelenő könyvemben is felbukkan majd.

Kapcsolatok

A kötet nagy része ismerős mesetípusokból állt; a gyűjtő is kiemelte, hogy legtöbbjüknek vannak nagyon hasonló változatai más kultúrákban, kevés közöttük a "kifejezetten örmény" történet. A teljesség igénye nélkül, volt: Állatsógorok (Az ogre lelke), elátkozott testvérek (A hét óriástestvér), varázslatos menekülés (Abo Beckeer), csizmás kandúr (A molnár és a róka), varázslatos madár aminek meg kellett enni a szívét, Fortunatus (A varázsfügék), A vadász fia, Álomlátó fiú (varázslatos segítőkkel kombinálva), Aladdin (A varázsgyűrű), Kalapvári kisasszony (Az aranydoboz, aminek a végén a gonosz apát ki is végezték), Hamupipőke (kannibál nővérekkel), Aranyhajú ikrek (sok segítő nőalakkal), Levágott kezű lány (Mariam), Cerceruska (Szarvas-testvér), ellopott aranyalmák (Az alsó világ, zöld griffmadárral), Fehérlófia (itt Szürke ló fia, hosszú és szövevényes, többgenerációs változatban), aranyat fonó lány (Zümm Zümm néni, ahol a lány a végén túl bolondosnak bizonyult a király számára), Halálsógor (A lélekrabló angyal, ahol Gábriel játszotta a halál szerepét), szegény asszony és az ördög (A beszédes feleség), "rossz hírek" láncmesék (Egyre rosszabb; Munuck), és Aranyhajú kertészbojtár (A szörny hajszálai). Utóbbiban a királylányok úgy választottak férjet maguknak, hogy nyíllal lőttek a kérőikre, és egy erdélyi meséhez hasonlóan onnan tudták, hogy készen állnak a házasságra, hogy felvágtak egy érett görögdinnyét.
A varázsdoboz a szerencséjét (itt: gyerekáldást) kereső ember története volt, aki mindenféle kérdéseket tett fel Istennek; mivel megette a gyereket adó almát, a fickó a torkából köhögte fel a dobozt, ami a gyerekét rejtette. Felbukkant megint az a mese is, amelyben királylányt koldushoz adtak feleségül, de ő bebizonyította, hogy így is képes boldogulni; a férje által szerzett varázslatos gránátalmák kincseit pedig bölcsen költötte el. Szintén ismerős volt már A hamusepregető pénze, amelyben a kölcsönadott pénzt egy gazdag ember nem akarta visszaadni, míg egy furfangos asszony okos trükkel rá nem vette. A végén még a gazdag fickó is elismerte, hogy nem látott még furfangosabb húzást.
Több görög mitológiai párhuzam is felbukkant a történetekben. A táltos ló meséjében például az Argonauták köszöntek vissza, összecsapódó hegyekkel és fürdőben feldarabolt ("megfiatalított") királlyal; A díjnyertes bika története pedig Europé mítosza volt, mesei köntösben.
Megint felbukkant az a motívum is, ami a török mesékben is tetszett: a hős csak egyszer vág oda a szörnyetegnek, mert a második ütéssel már felélesztené.

Hova tovább?
Azerbajdzsánba!

Paripák, perik, padisahok, paloták (Népmesék nyomában a világ körül 177. - Törökország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Forty-four ​Turkish Fairy Tales
Kúnos Ignác
George G. Harrap, 1913.

Az egyik első török népmesegyűjtés, Kúnos Ignáctól, negyvennégy mesével (amint a cím is mutatja). A bevezető megismertet minket egy kicsit a török tündérmesék világával, amik a szerző szerint olyanok, mint "egy kristály, amely ezer káprázatos színben tükrözi vissza a nap ragyogását". A kötet maga nagyon látványos, szép iniciálék váltakoznak benne néha finom, néha pedig egészen durván karikatúra-szerű illusztrációkkal Will Pogány jóvoltából - bár gyakran megnehezítette az olvasást, hogy az utóbbiak két oszlopra osztották a szöveget. A könyv végén szószedet is található. Néhány elavult pillanata ellenére klasszikus mesegyűjteménynek tartom, és rengeteg csodaszép történet rejlik benne.

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a gyűjtésből a Szótlan szultánkisasszony meséje, ahol egy rakoncátlan királyfi háromszor egymás után szóra bír egy szépséges lányt azzal, hogy találós meséket mond neki, direkt a rossz megoldással. A lány nem bírja megállni, hogy ki ne javítsa, és mindig megszólal. Szintén régi kedvencem A sárkányherceg, amelyben egy királynőnek sárkány-gyereke születik, akit csak egy szegény lány tud fokozatosan megszelídíteni. Később ismét elválasztják őket egymástól, és a lánynak lesz egy másik férje és gyerekei; amikor a sárkányherceg rátalál, döntést kell hoznia, kit választana inkább. A legjobb sztori a könyvben viszont, véleményem szerint, A fekete sárkány és a vörös sárkány, amelyben egy padisah útnak indul megkeresni negyven elrabolt gyerekét, és végül két sárkány segítségével bukkan a nyomukra. Az is kiderül, hogy a bűnös szellem valójában azért rabolta el őket, mert a saját fiát elragadta egy gonosz boszorkány; a fiút megkerítik, és minden jóra fordul. A kedvenc pillanatom az, amikor a padisah a sivatagban vándorolva egy fészekalja újszülött sárkányra bukkan, akiknek még a szeme sem nyílt ki...
Nagyon szép verzió volt a Varázslatos Menekülés mesetípusára Az elvarázsolt paripa és a boszorkány. Itt a paripa egy elátkozott királyfi volt, a boszorkány pedig az anyja, aki mindenféle lehetetlen feladatokat adott a menyének, míg a fiatalok el nem menekültek tőle. Úgy tudtak csak végleg megszabadulni tőle, hogy a lány odaadta a kisujját... Szintén paripa játszotta a főszerepet A holdparipa esetében (ami emlékeztetett egy olasz mesére), amelyben egy királylányt mentett meg többször egy gonosz démontól. A mese végén a paripa meghalt, és a lány a gyerekeivel a gyomrában rejtőzött el egy éjszakára - reggelre pedig palota lett a paripából.

A szomorúság madara egy királylányról szólt, aki meg akarta tudni, mi az a szomorúság, mire egy varázslatos madár elrabolta, és egyik bajból a másikba lökte, nem hagyva neki békét, míg végül mindent elveszített - de akkor aztán megjutalmazta a sok szenvedésért. (Sorssal olvastam hasonlót az olaszoktól meg a görögöktől). Fontos szerepet kapott a sors abban a mesében is, amelyben egy jövendőmondó megjósolta három lánytestvérnek, hol lelik meg a szerencséjüket (egy kútban, egy temetőben, szégyenben), és a megfelelő kalandok után mindhárman meg is lelték. Ahmed királyfit egy csodásan izgalmas mesében a saját apja próbálta meg eltenni láb alól több alkalommal, de az anyja és három drágakő-tündér segítségével (akik háborút indítottak a gonosz király ellen) sikerült végül győzedelmeskednie.
Nagyon tetszett ezen kívül A varázslatos gránátalmaág, főleg az elvarázsolt kertbe tett utazás motívuma miatt - valamint mert a végén a királylány jól felpofozta a hamis vőlegényt.
Shah Jussuf meséje egy szép verzió volt a Szépség és a szörnyeteg típusára. Itt a férjét kereső lányt egy dev-asszony fogadta be a fiaival, akik segítettek neki megszülni és nevelni a gyerekét, és még egy tervet is kifőztek, hogy megbizonyosodjanak róla, a férj kiállna mellette, ha visszatérne hozzá.
Mókás történet szólt egy szkeptikus emberről, aki a saját kárán tanulta meg, mire jó az asztrológia: amint a tankönyvhöz nyúlt, egy madár elragadta magával, mindenféle kalandokat élt át, majd visszakerült oda, ahonnan indult, és el kellett ismernie, hogy a varázslat igenis tudomány. A sztori eleje egyébként a klasszikus "drágakő-hegy" epizóddal indult.
Egy motívum is volt, ami sok mesében előfordult, és nagyon szerettem: amikor a hős végzetes csapást mért az ellenfelére (sárkányra, szörnyre, stb.) az mindig megszólalt, hogy "üss meg még egyszer, ha férfi vagy!". A hős azonban, nagyon okosan, sohasem hagyta magát belehergelni egy második csapásba, ami felélesztette volna a haldokló szörnyet. Határozottság és nem elvakult vagdalkozás volt a hősök jellemzője...

Kapcsolatok

Gyakori mesetípusok közül előkerült a Cerceruska / állat-testvér (Fivér és nővér), Félelemkereső, Három Narancs, Hetet egy csapásra (Kara Musztafa), varázslatos menekülés (A dervis-varázsló), eltáncolt papucsok (Turbán, ostor, szőnyeg), vadász fia (A varjútündér), Hófehérke (A varázslatos hajtűk), ördög és a szegény asszony (Szellem a kútban), hamis jós, varázslóinas, és a hamis menyasszony (Rózsaszépség - ebben tetszett, hogy a mese elején három lány lőtt ki nyilakat, és indult el férjet találni, illetve érdekes volt, hogy az igaz menyasszony gyerekének valahogy a hamis menyasszony adott életet).
Előkerült az a balkáni (?) mesetípus is, amelyben egy lány ételt visz a bátyjainak, de eltéved, és egy szörny felfalja őt, ahogy a keresésére induló fiúkat is. Végül a legkisebb, "bolond" fiú volt az, aki megmentett mindenkit, majd a mese folytatásában egy Fehérlófia-szerű földalatti kalandon is átesett a Ciprusról már ismert Smaragd Griffmadárral. A vihardémon egy nagyon szép, színes történet volt, amit az Élet Vize és a Halhatatan Koschei mesetípusait kombinálta egybe (és igen, ebben is volt smaragd griffmadár).

Hova tovább?
Örményországba!

Szerelem és őszinteség (Népmesék nyomában a világ körül 176. - Ciprus)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A ​fügemagbeli szép leány
Ciprusi török népmesék
Mustafa Gökçeoğlu
Attraktor, 2007.

A könyvben huszonnégy ciprusi török népmese szerepel, amiket Mustafa Gökçeoğlu gyűjtött a '90-es években; a magyar fordítás válogatás az ő kiadott köteteiből. Minden mese végén feltünteti a könyv a gyűjtés helyét és idejét, valamint a mesélő nevét, foglalkozását, végzettségét, és életkorát. A könyv végén szószedet is van, az utószóból pedig megismerkedhetünk sok mesekezdő formulával, a török mesegyűjtés kezdeteivel (és Kúnos Ignác munkásságával), valamint a népmesehagyomány érdekesebb részleteivel, török-magyar összefüggésben is.
(Szerettem volna egy olyan ciprusi kötetet, amiben nem csak török mesék vannak, de ez volt az egyetlen, amihez hozzá tudtam férni.)

Fénypontok

Kép innen

A kötet címadó meséje, A fügemagbeli szép leány, egy érdekes szerelmes történet: egy fügemagból nőtt lányba beleszeretett egy szultán fia, aztán mégis elhagyta, majd ismét udvarolni kezdett neki; a lány azonban elszórta az ajándékait, és addig nem bocsátott meg neki, amíg őszintén, személyesen bocsánatot nem kért. Halász Mehmed meséjében egy sellő szeretett bele egy halandó férfiba, aki folyton azon aggódott, hogy a szépséges felesége bajt hoz a fejére. A sellő segítségével azonban minden bajból kimásztak, míg végül a szorongó férj is el merte hinni, hogy minden jóra fordul.
Néhány egész különleges mese is előfordult a kötetben. A varázslat például arról szólt, hogy egy király túlságosan is belejött a mágia használatába, és ezzel mindenféle bajt okozott az alattvalóinak; végül egy okos fickó megmentette a király kígyóvá változott lányát, és rávette az uralkodót, hogy hagyjon fel a varázslással. Egyszerűségében szép volt a Körték a kosárban című mese is, ahol három testvér körtét vitt az uralkodónak ajándékba, de csak az járt sikerrel az útján, aki útközben igazat mondott arról, mit cipel.
A kedvenc történetem a kötetben talán A csengős hodzsa meséje volt, amibe sok kisebb történetet ágyazott a mesemondó. Egy vándor járt városról városra, hogy mindenféle rejtélyekre fényt derítsen, és sorra meghallgatta egy csomó ember különleges történeteit.

Kapcsolatok

Európához visszatérve ismét sok volt az ismert mesetípus és mesei motívum. Volt Három narancs, varázslatos menekülés (Rózsamézem), ellopott aranyalmák Fehérlófiával (A smaragd griffmadár), "úgy szeretlek mint a sót", állatsógorok (Lencsetűz), állatvőlegény (Hal Ahmed; itt elkerült az okos mesemondó kislány alakja is, aki hírt hoz a királylánynak az elveszett férjéről), kincsekből gyúrt királyfi (Gyöngyös Korall), terülj-terülj asztalkám (Tekeredj, kötelem, repülj, buzogányom), Hamupipőke (A lekvárfőző nagyobbik lánya), és az a láncmese is, amikor egy család előre elsiratja a jövőbeli gyerekét (Ujjasom).
Megint előkerült az a mókás sztori, amikor egy önjáró lábos ételt, ruhát, és végül férjet lopott egy lánynak (ez eddig a kedvenc verzióm); valamint az a mesetípus is, ahol egy embernek egy furfangos asszony segített visszaszerezni a pénzét egy kapzsi zálogostól.

Hova tovább?
Törökországba!

Mesék és álhírek: Tanítsunk médiaműveltséget népmesékkel

A médiaműveltség avagy digitális műveltség elengedhetetlen része a mai világnak. Napjainkat korábban sohasem látott mennyiségű információ tölti ki, amely elől a gyerekek sem menekülhetnek. Egyre korábban kell megtanítani az újabb generációkat arra, hogy ne vegyenek mindent készpénznek; ellenőrizzék le a forrásaikat, kérdőjelezzék meg az álhíreket, és ne dőljenek be azonnal másod- és harmadkézből kapott információknak. És igen, sok felnőttnek is van még mit tanulnia.
A népmesék nagyon jó alapot kínálnak ilyen témájú beszélgetésekhez, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Alább válogattam néhányat a kedvenceim közül:

A majmok királya (Libéria)

Egy rusnya madár beköltözik egy üregbe, és ott rejtőzve elhiteti a majmokkal, hogy valójában rettenetes szörnyeteg. A megfélemlített majmok ajándékokat és ételt hordanak neki - egészen addig, amíg a majomkölykök, akik nem értik a dolgot, meg nem piszkálják az üreget, és fel nem fedezik, hogy a "rettenetes szörnyeteg" valójában csak egy nagyon ronda, de egyébként ártalmatlan madár.

Kacor király (Magyar mese)

Magyar klasszikus, és az előző meséhez nagyon hasonló. Azért említem mégis külön, mert itt megjelenik a hazugságot támogató, és abból magának előnyt kovácsoló "segítő" (a róka) szerepe is. A mese egyébként az ATU 103A típusba tartozik, és egész Európában ismert. Néhol a macska feleségül is veszi a rókát.

A csaló (Szomália)

Na, ez egy elég sötét mese. Egy hazug csalót elüldöznek az emberek a falujából, erre kimegy a vadonba és fellázítja az állatokat és az elemeket az emberek ellen. Miután feldúlják és kirabolják a falut, a csaló elkezdi a szövetségeseit sorra egymás ellen fordítani ("Láttátok, a tűz hogy felégette a házakat? Mi lesz, ha egyszer ellenünk fordul? Előzzük meg, és pusztítsuk el!"), míg végül egyedül marad az összes zsákmánnyal. A sztori végén azonban rájön, hogy a gazdagság nem teszi boldoggá, és nem tudja kellemesebbé tenni a száműzetést.

A hazugság többet árt, mint a fegyver (Suriname)

Egy király azt állítja, szavakkal senki sem árthat neki; hogy fegyverrel lehet csak valódi sérelmet okozni valakinek. Ananszi, a pók-trickster, elhatározza, hogy megleckézteti a királyt. Összepiszkítja a palota folyosóit, és elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy a király szokása vécének használni a folyosót. A király a saját kárán tanulja meg, hogy a szavaknak is lehetnek nagyon komoly következményei...

Macska és patkány együtt fürdik (Grenada)

Ez a mese a tanult előítéletekről szól. Egy kiscica és egy kispatkány minden nap együtt fürdik és játszik, a legjobb barátságban. Amikor azonban a szüleik ezt megtudják, elkezdik tanítani a gyerekeket arra, hogy nem lehetnek barátok, mert túl különbözőek. A patkánynak azt mondják, a macskák gonosz ragadozók, a cicának pedig azt, hogy a patkányok semmirekellő zsákmányállatok. A barátságnak vége szakad.
(Szeretném ezt a mesét újramesélni, egy kicsit pozitívabb befejezéssel, mert úgy érzem, szükség lenne rá.)

Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya (Libanon)

Egy herceget eljegyeznek egy szépséges lánnyal, ám az esküvőre menet néhány féltékeny nő elhiteti vele, hogy a menyasszonya szörnyű és csúf (mivel élőben még, szokás szerint, nem találkoztak). A herceg elmenekül az esküvő elől, és elbújik egy kertben. A menyasszonya megtudja, mi történt, és a keresésére indul; anélkül, hogy elárulná, kicsoda, összebarátkozik vele, és szép lassan szerelembe esnek.
(Ennek a mesének van egy nagyon szép palesztin változata is.)

A mágikus harapófogó (Burma / Mianmar)

Ez a mese arról szól, hogy a "vak igazságszolgáltatás" nem mindig egyformán igazságos (avagy hogy az egyenlőség nem mindig azonos a méltányossággal). Egy király úgy szolgáltat igazságot, hogy a vádlottaknak egy varázslatos harapófogóba kell tenniük a kezüket, és ha hazugságot mondanak, a harapófogó levágja a végtagot. Egy furfangos tolvajnak azonban sikerül kijátszania a rendszert, bizonyítva, hogy nem lehet gondolkodás nélkül ennyivel elintézni az igazságszolgáltatást.
(Rómában a Bocca della Veritá-ról hasonló legenda kering.)

A bátor Törpeszarvas (Borneó)

Egy ember téved a dzsungelbe, és az állatok mind megrémülnek a sohasem látott lénytől. Elküldik a furfangos Törpeszarvast, hogy lesse meg, mivel van dolguk. Törpeszarvas megfigyeli, ahogy az ember mindenféle fura dolgokat csinál (leveszi az ingét, dohányzik, stb.), és minden egyes alkalommal, amikor elmeséli a többieknek, a sztori egyre látványosabb méreteket ölt ("felhőt eszik!", "le tudja venni a bőrét!"), míg a dzsungel lakói között elharapódzik a pánik. Végül az ember elmegy, az állatok pedig utólag megvádolják Törpeszarvast azzal, hogy csak kitalálta az egészet.

Tunnay és Runnay (Szíria)

Klasszikus "szegény ember és az ördög" mese, ahol egy démon megszáll valakit csak azért, hogy a bűntársa kiűzhesse jó pénzért. Végül, amikor a démon nem akar távozni, az ember azzal ijeszt rá, hogy jön a két rettenetes felesége, Tunnay és Tunnay. Szíriában ebből a meséből szállóige lett, "Tunnay és Runnay" az álhírek szinonimája.

Mit hallott a nyúl? (Tibet)

A nyúl ismeretlen zajt hall, amitől úgy megijed, hogy rohanni kezd, és szétkürtöli, hogy jön a világvége, leszakad az ég. Az állatok mind elhiszik neki és fejvesztett menekülésbe kezdenek, míg végül az oroszlánnak eszébe nem jut utánajárni, hogy honnan is jött a hang. Kiderül, hogy érett gyümölcsök potyogtak a vízbe egy fáról.

Menj aludni, gekkó! (Bali)

Ezt a mesét már a karanténos sztorik között is említettem, de felveszem erre a listára is, mert többek között arról szól, miért jó megismerni, mi áll másik viselkedésének a hátterében. Gekkó haragszik a szentjánosbogarakra, mert villognak - ám amikor oroszlán rákérdez, kiderül, hogy azért teszik, hogy éjszaka az utazókat figyelmeztessék a veszélyekre. Így megy tovább a történet, míg ki nem derül, hogy az elsőre feleslegesnek és idegesítőnek tűnő viselkedések mögött értelmes okok rejlenek.


Ananszi bolondot keres (Ghána)

Ananszi olyan bolondot keres, aki elvégezné helyette a nehéz munkákat, míg ő learatja a babérokat. Varjú elvállalja a feladatot, és túljár a lusta pók eszén: elhiteti vele, hogy fel tudják osztani a munkát és a fáradtságot, és úgy tesz, mintha ő fáradna, miközben Ananszi dolgozik. Ezt a mesét azért említem itt, mert számomra arról (is) szól, hogy érdemes elolvasni az apró betűt is arról, mit tartalmaz egy-egy munka, és ki húz belőle hasznot.

Ha van mese, ami nem került fel a listára, de ide illene, írjátok meg a kommentekben!

Mesékből szőtt térkép (Népmesék nyomában a világ körül 175. - Szíria)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Syrian ​Folktales
Muna Imady
Msi Press, 2012.

A kötet tizennégy fejezetre oszlik, Szíria tizennégy tartománya szerint, és minden tartományból bemutat egy vagy két népmesét. A népmesék mellett minden fejezetben szerepel egy-egy találós kérdés is, néhány népdal, néhány híres mondás a Prófétától, és néhány recept. Megtudtam például, hogyan kell sült tevét készíteni.
A kötet végén szószedet található, a bevezetőből pedig röviden megismerkedhetünk Szíriával és a mesemondó hagyománnyal (itt is él például a hiedelem, hogy aki nappal mond mesét, az szamárrá változik). Minden fejezet elején rövid szöveg ismerteti az adott tartomány történelmét, nevezetességeit, és gazdaságát.

Fénypontok

Mókás volt, de jó véget ért Boujhayesh, a szamár története, aki barátaival - egy libával, egy kacsával, és egy galambbal - közös kertet ültetett, amit aztán külön-külön mindannyian megdézsmáltak. A végén fény derült az igazságra, de sok mesétől eltérő módon itt az állatok belátták a saját gyengeségüket, és továbbra is barátok maradtak.
Nagyon tetszett Az elvarázsolt kígyó meséje, amelyben egy lány egy ghúl barlangjába tévedt, de nem volt hajlandó a szolgájává lenni, így a szörnyeteg kígyóvá változtatta. Az átkot csak az törhette meg, ha valaki félelem nélkül háromszor átugrott a kígyó felett; valahányszor azonban valaki megrémült tőle, mindig egyre rondább lett. Az volt klassz a mesében, hogy a kígyólány szemszögéből láttuk az egészet.
Szintén klassz (és tanulságos) történet volt A favágóról és az oroszlánról szóló, ahol egy éhező favágó egy oroszlán által őrzött erdős szigetre merészkedett. Az oroszlán megsajnálta, és megengedte neki, hogy fát vágjon nála - ám amikor emberünk meggazdagodott, elfeledkezett az oroszlán kedvességéről, gúnyolni kezdte, és megpróbált végezni vele. Az oroszlán erre eltiltotta a szigettől azzal, hogy "a sebek begyógyulnak, de a sértő szavak nem múlnak el." Tunéziából olvastam hasonlót.

Kapcsolatok

Sok ismert mesetípus szerepelt a könyvben (ami nem csoda, lévén Szíria mindig is kereskedelmi utak központja volt). Akadt táltosfiú aki ellopta a ghúl kincseit (Nuss-insais avagy Kicsike), hasonló Hamupipőke / Szorgos lány verzió mint Libanonban (A gonosz mostoha), terülj-terülj asztalkám (Egy Hazudós tehénnel megfejelve), szegény ember és az ördög (avagy dzsinn; a rettegett két feleség itt Tunnay és Runnay néven futott, és a "hamis hírek" szinonimájává váltak), láncmese a macskáról aki vissza akarta kapni a farkát, pletykás asszony mese ("Amikor hús esett az égből"), valamint három okos legény és vak teve (A bölcs döntés). Megint találkoztam kedvenc közel-keleti mesémmel is az okos lányról, akit koldushoz adtak feleségül (A gránátalma titka), és azzal a Palesztinából ismert történettel amelyben egy családot ghúl fenyegetett, de az apa nem hitte el a feleségének a figyelmeztetést. Anya és lányai megszöktek, a lusta apát (Sherehan Abu Khabeza nevezetűt) pedig felfalta a szörnyeteg.
A trickstereket itt a ravasz róka képviselte, aki több állatot elszédített azzal, hogy megtért és zarándoklatra indul. Végül egy kacsa járt túl az eszén. Egy másik klasszikus mesében egy hollóval kölcsönösen megvendégelték egymást, de amikor rájöttek, hogy mindketten akaratlanul megszívatták a másikat, bocsánatot kértek, és barátok maradtak. Felbukkant az az afrikai mesetípus is, amelyben egy róka az erősebb oroszlán javára döntött az étel elosztásában, miután látta, hogy a farkas kikapott az igazságos döntésért.

Hova tovább?
Ciprusra!

Az első vitorla (Feminista Multikulti Népmesék 20.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Marshall-szigetek

A történet

Tizenkét testvér egész atollt átszelő kenu-versenyt rendez, hogy megállapítsák, melyikük nyeri el a "keleti szigetek ura" címet. Miközben készülődnek, felbukkan Loktanur, az édesanyjuk egy hatalmas batyut cipelve, és be akar kéredzkedni valamelyik kenuba. A tizenegy idősebb fiú sorra visszautasítja (félve, hogy lelassítja őket), míg végül a legkisebb, Jebro, megengedi hogy beszálljon. Az indulásnál rögtön le is maradnak, de megéri: kiderül, hogy a batyu a világ első vitorláját rejti magában. Loktanur ugyanis ráérő idejében feltalálta a vitorlázást. Anya és fia együtt felszerelik az árbocot, a keresztrudat, a köteleket meg mindent, és a vitorlással szelve a habokat hamar maguk mögött hagyják a többi versenyzőt.
Amikor beérik a legidősebb fiút, az követeli, hogy cseréljenek hajót, mert az idősebb jogán neki "jár" a vitorlás. Jebro tiltakozni akar, de az anyja jó kedélyűen átadja a hajót... csak éppen kivesz a vitorlásból egy rudad meg két kötelet. Mivel az idősebb testvérnek gőze sincs a vitorlázásról, egyszerűen körbe-körbe forog meg dülöngél, míg az öccse és az anyja kényelmesen célba érnek. Jebro lesz a keleti szigetek ura, az anyjával együtt megtanít mindenki mást is vitorlázni, és halála után belőle lesz a Fiastyúk, aminek a felemelkedése a hajózási időszak kezdetét jelenti.

Mitől feminista?

Szeretem az olyan történeteket, ahol a bátor/okos/furfangos hősnő nem fiatal lány, hanem felnőtt asszony, esetleg anya - és nem tűnik el a saját kezdeményezőkészsége, a saját kreativitása attól, hogy gyerekei születtek. Jelen esetben Loktanur nem csupán segítséget nyújt az egyik fiának, hanem saját találmánya van, amit megálmodott, megépített, és megtanult használni. A tudás az ő birtokában van, és csak annak adja át, aki tisztelettel bánik vele; a követelőző idősebb fiúnak átadja ugyan az eszközöket, de a tudást megtartja magának (és vidáman falatozva nézi a kenuból, ahogy a fia a saját kárán tanul). Loktanur ismeri a saját értékét és a saját határait; tudja, hogy a találmányát csak az érdemli meg, aki vele magával is jól bánik, és nem csak érdekből teszi.
Emellett meg persze nagyon klassz példakép is, mert mennyire menő már, hogy feltalálta a vitorlát.


Amit érdemes átgondolni

Több óceániai kultúrában a navigálás a nők feladata volt, vagy hozzájuk kötötték az egyes eszközök, navigálási módok feltalálását. A forrás-kötetekben (ld. lent) is több ilyen történet található. Érdemes behatóbban megismerkedni ezekkel.

Források

Laurence M. Carucci: From the Spaces to the Holes: Ralik-Ratak remembrances of World War II (Isla III, 1995.)
Gerald Knight: A History of the Marshall Islands (Micronitor News and Printing Co., 1999.)
Jack A. Tobin: Stories from the Marshall Islands (University of Hawaii Press, 2002.)
Anono Lieom Loeak, Veronica C. Kiluwe, Linda Crowl: Life in the Republic of the Marshall Islands (University of the South Pacific, 2004.)

Megjegyzés

Nem ez az egyetlen kultúra, amely szerint a vitorlát egy asszony találta fel. Olvastam hasonló történetet a Perzsa-öbölből is.

Elfüggönyözött világok (Népmesék nyomában a világ körül 174. - Libanon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Abu ​Jmeel's Daughter and Other Stories
Arab Folk Tales from Palestine and Lebanon
Jamal Sleem Nuweihed
Interlink Books, 2002.

A könyv 27 meséjét egy Jamal Sleem Nuweihed nevű libanoni hölgy írta le emlékezetből 83 éves korában, és a családtagjai - gyerekei, unokái, unokahúgai - fordították arabról angolra. Jamal egész életében írt - regényeket, verseket, önéletrajzot - de sohasem léphetett ki a házon kívüli irodalmi életbe, így a legtöbb műve kiadatlan maradt. A meséket gyerekkorában tanulta négy másik nőtől: egy libanoni nagynénitől, egy libanoni ismerőstől, a saját, kalandos életű török édesanyjától, és egy palesztin jövendőmondótól. A kötet előszavából megismerhetjük Jamal Sleem Nuweihed életét, a bevezetőből pedig az arab mesemondás és a könyv egyes meséinek érdekesebb részleteit. A mesékhez jegyzetek és rövid magyarázatok is tartoznak. Minden történet színes, olvasmányos, választékos nyelvezetű, és sok részletükben tükrözik egy briliáns, különleges nő vágyait és érzéseit.

Fénypontok

Kép innen

A könyv egyik, egyszerűségében legszebb meséje Amina története volt. Nyolc testvér (hét lány és egy fiú) elszökött otthontól a gonosz mostohájuk elől, és új életet kezdtek, segítve és támogatva egymást. Idővel az apjuk is elhagyta a mostohát és megkereste őket. A fiú felnőve feleségül kapta a király lányát. Különösen az tetszett ebben a mesében (a könyvmoly legkisebb testvér mellett), hogy kimondta: az apa tudott a mostoha gonoszságáról, de "nem volt lelki ereje tenni ellene."
Rummana egy elképesztően szép Hófehérke-változat volt, megspékelve olyan elemekkel, mint Aisha és Kis Szúrja Bai. A királylányt itt nem a mostohája kergette el, hanem ő maga akart kiszabadulni a palotából, és eltévedt az erdőben; három vadász a testvérévé fogadta, és évekig gondoskodtak róla. Amikor végül egy gonosz ghúl miatt meghalt és üvegkoporsóba került, a fivérei egy teve hátára tették a koporsót és útnak indították a vakvilágba. Egy herceg udvarában kötött ki, ahol a herceg édesanyja kihúzta a tövist a lány lábából, felélesztette Rummanát, és addig ápolta, míg meg nem gyógyult.
Hasonlított az egyik palesztin mesére Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya története, csak sokkal hosszabb és részletesebb volt. Az elején egy herceget néhány gonosz nő meggyőzött róla, hogy a menyasszonya undorító, mire a herceg egy távoli kertbe menekült. A menyasszonya napról napra látogatta, eltitkolva, hogy kicsoda, és szépen lassan (sok verseléssel) egymásba szerettek, míg végül a lány felfedte, kicsoda valójában. A mese második fele viszont tragikus fordulatot vett: a gonosz nők megölették a feleséget és a gyerekeket is, mire a férj hosszú gyász-folyamaton esett keresztül, elvándorolt, új életet kezdett, és végül beleszeretett egy másik hercegnőbe.

Kép innen

Hassan Al-Waqqad meséje nagyon a szívemhez nőtt (ismerek egy hasonlót, ami az új könyvemben is szerepel majd). Egy okos és talpraesett királylányt az apja dühében egy koldushoz ad feleségül, de ketten együtt új otthont teremtenek maguknak, egymásba szeretnek, és megtalálják a szerencséjüket. Egy másik mesében egy Azzam nevű fickó volt a város legjobb partija, de minden feleségétől elvált az esküvő utáni reggelen. Egy okos és talpraesett lány végül feleségül ment hozzá és kinyomozta, hogy a legényt titokban egy gonosz varázslónő zsarolja, akit hosszas kalandok után a lány és a szolgálója eltettek láb alól. A bába lánya és a rabló esetében pedig egy okos lány, megőrizve lélekjelenlétét, kibeszélte magát a veszélyből, amikor éjszaka egy rabló tört az életére.

Kapcsolatok

Megint előkerült egy "az asszonyi furfang erősebb a férfi bölcsességnél" mese, bár ez határozottan kedvesebb és barátságosabb volt, mint amiket korábban olvastam. Palesztina után megint felbukkant az a sztori is, amiben egy szegény lányt elutasít gazdag unokatestvére, ezért egy koldushoz adják feleségül - akiről a mese végén, a unokafivér nagy irigységére, kiderül hogy maga Hárún ar-Rasíd kalifa. Szintén ismert mediterrán mese volt A gazdag fiai és a szegény lányai, amelyben egy szegény lány versenyre kelt gazdag unokatestvérével, melyikük tud sikeresebb üzletet teremteni. Az okos lány meggazdagodott és egy király felesége lett, míg az unokafivér tönkretette az egész családi vállalkozást.
Az "arra használom a pénzem amire akarom" című mesében egy legény, akit eltiltottak a menyasszonyától, görög és magyar mesékhez hasonlóan egy aranyból készült állatszobor belsejében szökött be a lányhoz (ez is nagyon szép sztori volt egyébként).
A fawwal lánya egy Anait-mese volt, ahol a királyfinak mesterséget kellett tanulnia, ami végül megmentette az életét. A lány nagyszájú, éles eszű, szabadon flörtölő figura volt, egy kicsit a Bazsalikomlány-mesékre emlékeztetett a történet eleje.
Itt is voltak ismerős mesetípusok, mint például egy aranyhajú kertészbojtár (Okos Haszán), terülj-terülj asztalkám (Marzuoq a favágó), Rigócsőr király (Hajji Brumbock), Nap lánya (Abu Jmeel's daughter), Macskamenyasszony (ahol a macskabőrt nem elégették a végén, hanem kitömték arannyal), Három jótanács ("Ne árult el azt aki bízik benned"), Bazsalikomlány aki háromszor elcsábította a férjét (A szabó lánya) és Hamupipőke/Szorgos és lusta lányok is (Az aranycipő).

Hova tovább?
Szíriába!

Bölcs anyókák, bátor asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 173. - Palesztina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Speak, ​Bird, Speak Again
Palestinian Arab Folktales
Ibrahim Muhawi & Sharif Kanaana
University of California Press, 1989.

A könyvben 45 mese található. A meséket hosszú és részletes bevezető előzi meg, melyből sokat megtudunk a gyűjtésről, a mesemondó hagyományról, a mesemondás alkalmairól és formáiról. A történeteket 1978 és 1980 között gyűjtötték, és a több, mint kétszáz felvétel közül azokat válogatták ki, amik a legnépszerűbb palesztin mesetípusokat képviselik. A bevezetőből megismerhetjük a tizenhét mesemondó némelyikét (akik közül tizennégy háziasszony volt); részletes képet kapunk a palesztin nagycsaládi kultúráról és a benne rejlő rokoni viszonyokról, a társdalomról, az étkezési szokásokról, vallásról és hiedelmekről a mesék tükrében. A könyvben a történetek tematikusan vannak csoportosítva a tartalmuk szerint (egyén, társadalom, világmindenség, stb.). Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, amik könnyítik a kulturális utalások és idegen kifejezések értelmezését. A kötet végén további részletes jegyzetek találhatók valamennyi meséhez, valamint motívumindex és bibliográfia is.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből a "Hét kelesztés" című meseciklus volt, amiből sajnos csak kettő mese lett felgyűjtve. Egy furfangos öregasszony a hőse, aki, amíg vár, hogy megkeljen a kenyértésztája, minduntalan hajóra pattan, elutazik egy másik városba, és megold valamiféle (házastársi) problémát. Az egyik mesében gyereket szerzett egy gyerektelen királynénak, a másikban pedig megvédett egy asszonyt attól, hogy megverje a férje. Nagyon szívesen olvasnám a ciklus többi meséjét is...
A díjnyertes "Sumac, a *** anyádat" címre hallgató történet egy elég klassz verzió volt arra a mediterrán mesetípusra, amelyben egy lány emberevő szörnyetegnek (itt ghúlnak) születik, és a fivére próbálja meg levadászni, miután kiirtotta az egész családot. A fivérnek ebben két szelíd oroszlán segített, akiket ő nevelt fel. A mese végén váratlan fordulat volt, hogy a legény úgy fejtett meg egy találós kérdést, és gazdagodott meg, hogy a nővére lecseppent vére súgta meg neki a helyes választ. Hasonló szörnyvadászat jelent meg abban a sztoriban is, amelyben egy ghúl öregasszony minden nászéjszakán elrabolta egy királyfi feleségeit, míg végül egy okos menyasszony a férje segítségével legyőzte a varázslatot, és az őrökkel levadásztatta a ghúlokat. A transzjordániai ghúl esetében pedig anya és lánya végzett a szörnyeteggel, amíg az apa békésen szunyókált.

A bátor legény meséje az ördög három arany hajszálához hasonlított - csak éppen egyáltalán nem egy bátor legényről szólt. Igaz, emberünk elindult legyőzni egy félelmetes ghúlt, de végül annyi szerepe volt a legyőzésben, hogy elmondta a ghúl feleségének, mi járatban van, mire a ghúl felesége előzékenyen és furfangos módon végzett a szörnyeteggel. Nem ez volt az egyetlen sztori, ahol a női szereplők aktívan részt vettek a küzdelemben. Gazella meséje egy szép és különleges verzió volt arra a mesetípusra, amit sokan az orosz Halhatatlan Koscsej-ként ismerünk. Itt azonban a kiszabadított dzsinn (akit maga a hősnő győzött le párbajban és láncolt meg) nem elrabolta a feleséget, hanem kiállt vele harcolni (Gazella még oda is vetette neki, hogy "ezúttal elpusztítalak"), és amíg zajlott a párbaj, a férj ment el megkeresni a dzsinn elrejtett erejét.
Érdekes történet volt a Soqak-Boqak című mese, amelyben egy királyfival elhitették, hogy a menyasszonya ronda, ezért elmenekült az esküvő elől. A lány utánament, titokban (álnéven) megismerkedett vele, egymásba szerettek, és végül összeházasodtak.

Kapcsolatok

Nagy örömömre találtam egy verziót a szaúd-arábiai meséből, amelyikben egy asszony elmegy a föld alá, miután egy böffentés szégyenbe hozza. Itt a szegény asszony a szellentése után süllyedt a föld alá és aranyakkal tért vissza, a gazdag nővére pedig, aki utánozni próbálta, megjárta a dolgot. Nagyon mókás volt, ahogy a föld alatti világban a szellentések emberként jelentek meg.
Tunjur Tunjur meséje csak abba a mókás típusba tartozott, amelyben egy beszélő edény mindenféle dolgokat lop a tulajdonosának (aki itt ráadásul az édesanyja volt). Tatár asszony meséje érdekes keveréke volt a Nap Lányának és a Vadember lányának; a ghúl által nevelt hősnő különleges képességei segítségével bizonyította, hogy különb a férje többi feleségénél. Előkerült az a bájos közel-keleti történet is, amelyben egy tücsöklány egy egérkéhez megy feleségül, és amikor tócsába esik, az egér megmenti.

Akadtak szép számmal ismerős típusok, például egy Fehérlófia (Precious One and Worn-out One), egy Táltosfiú-mese (Félember), Állat-testvér (Cerceruska) mese (Az árvák tehene), "Anyám megölt, apám megevett" (A zöld madár), Aranyhajú gyermekek és az élet vize (A kis fülemüle), Kanári királyfi (A madarak vezére), Kalapvári kisasszony (Zsákruha), Rapunzel-Rózsa és Ibolya kombináció (Lolabe), Szorgos és lusta lányok (Csirketojások), Terülj-terülj asztalkám (Favágóval és kútban lakó dzsinnekkel), Aladdin (Maruf a cipész, akinek végül a felesége szerezte vissza a gyűrűjét), Tücsök jós (jelen esetben Veréb jós), és Hét kecskegida (három gidával, hiénával, és hiénát átváltoztató láncmesével). Voltak más láncmesék is, egy macskáról aki a farkincáját akarta visszaszerezni, és egy tetűről aki elvesztette bolha-férjét, és hisztéria-sorozatot indított az állatok között. Trágyácska meséje a mi Kis Gömböcünkhöz hasonlított, itt egy trágya-fiú falt fel mindenkit...

Hova tovább?
Libanonba!

Visszaadott fókabőr: Válás a népmesékben

Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy én lettem az ügyeletes válásfelelős mesemondó a Twitteren. Érthető módon érdekelnek azok a hagyományos mesék, amikben megjelenik a válás, mint téma, és főleg azokat szeretem gyűjtögetni, ahol ez pozitív előjellel tűnik fel. Van olyan élethelyzet, amire a válás a megoldás - és még akkor is, ha fájó dolog egy házasság végére érni, nem kötelező, hogy a búcsúzás pocsék legyen.

Íme, néhány válogatott népmesei példa:



Miért süt nappal a nap, és éjjel a hold? (Litván mese)
Ebben a történetben a Nap és a Hold válnak el, és úgy osztoznak meg közös gyermekük, a Föld láthatásán, hogy az egyikük nappal, a másik pedig éjjel tartja rajta a szemét.

Hogyan vette feleségül Szoszlan Koszert? (Oszét legenda)
Ebben a történetben a nart vitézek leghíresebbje, Szoszlan, megküzd egy hölgy kezéért, aki egy repülő toronyban lakik. Mindenféle kalandok után feleségül is veszi a szépséges hölgyet, ám az egy idő után ráun az egy helyben maradásra, és mivel Szoszlan nem akarja elhagyni a nartok faluját, így közös megegyezéssel elválnak, és Koszer elrepül a tornyában. Boldogan éltek, míg el nem váltak.

Haszan szultán házassága (Egyiptomi mese)
Egy szultánnak megjósolják, hogy hét év balszerencse várja, mire koldusruhába öltözik, és elmenekül más vidékre. Egy gazdag ember háromszor egymás után elválik a feleségétől, de aztán mindig visszaveszi. A törvény szerint három válás után csak akkor veheti el megint, ha közben a nőnek volt egy másik férje, ezért a gazdag ember erővel feleségül adja a nőt a koldushoz azzal, hogy majd másnap elválnak. A szultán és a felesége azonban megszeretik egymást, és együtt maradnak egy jobb, boldogabb kapcsolatban.
(Ez a mese benne lesz az idén megjelenő "Hagyományos mesék rendhagyó családokról" kötetemben.)

Az önző férj (Zambiai mese)
Éhínség idején egy család a vadonba költözik. A férj talál egy csomó mézet, de a feleségének és a gyerekeinek nem ad belőle. Az asszony maga indul el vadászni, és el is ejt egy állatot, de egyedül nem tudja hazavinni. A falubeliek sietnek a segítségére, és mivel a közösség támogatásával meg tudja etetni a gyereket, az asszony azonnal el is válik önző férjétől.

A selkie feleség (Skót mese)
Egy halász, akinek nincs senkije, mert anyajegy csúfítja el az arcát, találkozik egy selkie-vel (fókalánnyal). Először ellopja a lány bőrét, aki így nem tud visszatérni a tengerbe, de aztán rögtön megesik a szíve rajta, és visszaadja a bőrt. A lány ennek ellenére vele marad. Tizenöt évvel később azonban honvágya támad, és visszatér a tengerbe, mondva a férjének, hogy jöjjön majd utána. Amikor a gyerekeik felnőnek, a halász követi a feleségét a tengerbe, és ő is fókává változik. Később együtt térnek vissza, hogy ajándékot hozzanak az unokájuk születésekor.
(Nem tudom, ez válásnak számít-e, mindenesetre jobb, mint a legtöbb selkie sztori, amit ismerek.)

Red Roderick és a selkie (Skót mese)
Ugyanúgy fókafeleséges történet, csak itt a három gyerek születése után a feleség egyszerűen visszakéri az ellopott fókabőrt, majd elsétál a tengerbe, meghagyva a férjének, hogy soha ne vadásszon fókára.

"A rossz férfiak az erényes asszonyokat is elrontják" (Szíria)
Ebben a mesetípusban, amivel több helyen is találkoztam Kelet-Afrikában és a Közel-Keleten, egy férfi elválik három feleségétől mert mindegyikükkel van valami baja. Egy másik, kedvesebb fickó feleségül veszi mindhármukat, és felfedezi, hogy a hibáik abból fakadtak, hogy a férjük rosszul bánt velük (pl. az egyik azért "falánk", mert sohasem kapott eleget enni).

A férfi aki értett az állatok nyelvén (Eritrea)
Ugyanaz a mesetípus, ami nálunk is, csak itt a végén nem az a megoldás, hogy elverik a feleséget, hanem az, hogy elválnak. Így a fickó se hal meg, és az asszony se marad benn egy kommunikáció nélküli házasságban.

A három kis tojás (Eswatini)
Erről írtam nemrég részletesen (ld. a linket). Kevésbé válás, és inkább menekülés egy bántalmazó férjtől, de nagyon fontos sztori.

Szkádi és Njörd (Skandináv mitológia)
Szkádi, a vadászat istennője a lábuk alapján választ az istenek közül férjet magának, és sajnos a legszebb láb tulajdonosa Njörd, a tenger vén istene. A házasság megbukik, és végül elválnak; Szkádi Ullr-ban, az íjászat istenében talál hozzá illő párra.

Mesék kincsesbányája (Népmesék nyomában a világ körül 172. - Izrael)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

The ​Power of a Tale
Stories from the Israel Folktale Archives
Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg
Wayne State University Press, 2019.

Különleges gyűjtemény, különleges céllal. A kötet 53 meséjét az Israel Folktale Archive (IFA) gyűjteményéből válogatták annak ötvenedik évfordulója alkalmából - 2009-ben jelent meg héberül, és tavaly végre angolul is. Az archívumot 1955-ben alapították azzal a céllal, hogy felgyűjtse az Izraelbe emigráló emberek népmeséit, valamint az ország területén élő különböző vallási és etnikai hovatartozású csoportok hagyományait (aktívan szembeszállva a nézettel, hogy Izraelnek kulturálisan egységesnek kellene lennie). Mára már több, mint 24.000 szöveg szerepel a gyűjteményben (közöttük több, mint 500 magyar forrásból származó mese is!). A kötetbe csak olyan történetek kerültek, amiket előtte még nem publikáltak sehol, és a szövegek 26 különféle etnikumot képviselnek. A mesemondók közül tizenkilenc volt nő, és harminchárom férfi.
A kötetből megkap az ember mindent, amit csak szeme-szája kívánhat: bőséges bevezetőt az IFA történetéről és a gyűjtési projektekről, bibliográfiákat, mesetípus-mutatót, fotókat a mesélőkről, indexet, és statisztikákat az IFA gyűjteményéről. Emellett minden egyes meséhez teljes tanulmány jár mindenféle izraeli és külföldi folkloristák tollából. A tanulmányok jegyzetekkel, forrásokkal, bibliográfiával ellátott, többoldalas értekezések, melyeket minden kutató egy kicsit más szemszögből fogott meg; van közöttük feminista értékelés, mesepszichológia, összehasonlító néprajz, stb. Az egész kötet érdekes és izgalmas gyűjtemény, mesemondóknak különösen ajánlott.

Fénypontok

Messze a kedvenc mesém volt a könyvből A király, aki a lányaira bízta a királyságát (blogoltam is róla). Nagyon tetszett, hogy a hősnő kedvességgel és gondoskodással mentette meg a királyságot, és a könnyeit változtatta gyémántokká, hogy az embereknek segíthessen. A másik mese, ami nagyon megtetszett (Az anyai ajándék jobb az apai ajándéknál) arról szólt, hogy egy mostoha folyton dolgoztatta a mostohalányát a ház körül, aki ezért haragudott rá - ám amikor később elszegényedett, rájött, hogy azért tud túlélni, mert megtanult varrni, főzni, stb., és rájött, hogy a mostohája jót akart neki. Ritka az ilyen a mesékben.

Dov Noy professzor,
az IFA alapítója és névadója

Mókás volt A zsugori gazdag ember története Irakból, amelyben hősünk annyiszor javíttatta meg a kopott cipőit, hogy kőnehezek lettek, és aztán hiába próbált megszabadulni tőlük, mindig újabb és újabb bajt hoztak a fejére, míg végül el kellett ismernie, hogy egyszerűbb lett volna új cipőt venni. Humorosnak indult, de elég kegyetlenre sikerült A férfiak bölcsességéről és nők furfangosságáról szóló mese, amelyben egy asszony többször átvert egy nagyképű fickót, bizonyítva, hogy a nők bölcsek és furfangosak is tudnak lenni. Sajnos ezt egy ártatlan lány kárára tette; a mesét kísérő tanulmány nagyon szépen körbejárta a mese lehetséges magyarázatait és jelentéseit.
Mivel a kötet olyan történetekre (is) koncentrált, amik szorosan kapcsolódnak a zsidó hagyományhoz, természetesen sok olyan legenda került bele, ami a pogromok, zsidóüldözések idejéből származik, és hősies áldozatokról vagy csodálatos megmenekülésekről szól. Serah Bat Asher grúziai legendájában egy király, aki megbélyegezte a zsidókat, személyesen találkozott egy legendás harcos lánnyal, az egyiptomi József örök életű unokahúgával, és visszavonta a parancsait. Egy perzsa történetben a kegyetlen királyt a zsidók egy elvarázsolt lyukas vödörrel egy kúton keresztül kihalászták a saját ágyából, és aláírattak vele egy felmentő parancsot mielőtt visszaküldték a palotájába. Egy lengyel történet egy fiúról szólt, akit Oroszországba hurcoltak katonának, és évekkel később véletlenül találta meg ismét a szüleit; egy román történetben pedig egy fiút mentettek meg a szomszédok egy üldözött zsidó család gyerekei közül, és az apja hosszas vándorlás után talált rá ismét, immár gazdag, családos emberként.

Kapcsolatok

Mesélés és lejegyzés
(Kép innen)

Természetesen azért fordultak elő ismerős mesetípusok is a kötetben. Volt például Halál-keresztapa, ezúttal egy női (!) Halállal, és egy sokkal szebb befejezéssel, melyben az apa megkérdezte, mg lehet-e hosszabbítani a gyertyája kanócát - mire a Halál emlékeztette rá, hogy pont azért választotta őt keresztanyának, mert mindenkivel szemben igazságos. A fatestű királylány a kalapvári kisasszony egy verziója volt, és a hozzá tartozó tanulmány nagyon szépen körüljárta a családon belüli erőszak és a gyerekkori trauma szimbolikáját. A hat nővér a hegyekben egy iraki változat volt a nővéreit megmentő Kékszakáll-mesére (bár itt a lány végül csak magát mentette meg). A trükkös "A nő kettőt ér, a férfi egyet" című mese a Bazsalikomlány egy verziója volt, feleselő királlyal és lánnyal, akiből a férjét háromszor elcsábító okos asszony lett. A tojásból született lány itt Rapunzel közeli rokonát takarta.
A macskadémon meséje egy tündérbába-történet volt, csak itt a bábának még egy váltott gyereket is sikerült megmentenie; Dobusht, a lengyel betyárt születése után egy kutya táplálta az erdőben, akárcsak sok más legendás hőst. A király és az öreg favágó jemeni meséje a mi Mátyás királyunk és öreg juhászunk párhuzama volt, Nap és Hold között beduin története pedig az álomlátó fiúhoz hasonlított (itt a végén a fiú két feleséget is elnyert magának).
Irak után ismét előkerült a történet, amelyben egy hal árulkodott egy királynő hűtlenségéről, mindenféle intő tanmesék ellenére. Etiópiai forrásból szerepelt egy újabb verzió Az oroszlán bajszát megszerző, türelmes asszony történetére. Több arab és muszlim változata is felbukkant annak a mesének, amelyben egy okos lány óvatosan ad inni egy szomjas utazónak, nehogy baja essen a hideg víztől - ezt eddig Anait királynő örmény meséjéből ismertem.

Hova tovább?
Palesztinába!

Hősök és próféták (Népmesék nyomában a világ körül 171. - Jordánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Legends of Galilee, Jordan, and Sinai
The Sacred Land III.
Zev Vilnay
The Jewish Publication Society of America, 1978.

Ez a könyv egy sorozat része, amely a Szentföld legendáit gyűjti csokorba régiók szerint. A harmadik kötet Galilea, Jordánia, és a Sinai-félsziget történeteivel foglalkozik; hatvanhárom legenda származik közülük a történelmi Jordániából. Ezen belül a legendák régiókra lebontva szerepelnek; az egyes régiók nem mind tartoznak a modern Jordániához, de a biztonság kedvéért az összes legendát elolvastam (és közben sokat tanultam a terület földrajzáról). A legendák elsősorban a zsidó hagyományból származnak, de keresztény és arab történetek is akadnak közöttük. Sajnos a könyvhöz semmiféle bevezető vagy utószó nem tartozik, cserébe minden történetnek megjelölik a forrását.

Ráadásnak olvastam még néhány arab legendát ebből a könyvből is, mert kíváncsi voltam rájuk.

Fénypontok

Meglepő volt a Mózes és Og király harcáról szóló legendakör, amiben elég sok mesei túlzással találkozhatunk. A kedvencem az volt, hogy amikor az óriáskirály egy hegyet akart hozzávágni Mózes népéhez, Isten hangyákat küldött, hogy ássák alá a hegyet, ami így az óriás fejére omlott. Og megpróbálta lehúzni, mint egy sapkát, de ekkor Isten megnövesztette a fogait, hogy beakadjanak...
Bájos volt a tüsszögő kecskék legendája, mely szerint Moáb földjén a legelő kecskék néha tüsszögtek a jeruzsálemi nagy templom füstölőitől.

Petra legendái is szerepelnek a könyvben. Többek között egy arab történet arról, hogy a fáraó, aki Petrát építette, a kincseit az egyik ház ormán lévő edénybe rejtette el; aki meg tudja lőni az edényt úgy, hogy szétreped, azé lesz a kincs. Egy másik arab legenda szerint az egyik palotában a fáraó lánya élt, aki annak ígérte magát feleségül, aki előbb tudott vizet vezetni a palotához. Két legénynek egyszerre sikerült, de az egyik magára volt büszke érte, a másik Isten segítségére. A lány az utóbbit választotta.
Az arab legendák között felbukkant Ali, a Próféta veje, és Antar, kedvenc arab eposzhősöm is. Ali útnak indult, meglátogatta Antart, és eljutott az Ezeregyéjszakából is ismert Rézvárosba. Szó esett egy másik fekete arab hősről is, akinek Zir volt a neve, és a története arról, hogyan bizonyította az erejét és hősiességét, hasonlított az "aranyhajú kertészbojtár" mesékre.

Kapcsolatok

A Ram-tó keletkezéséről szóló legenda egy volt abból a nemzetközi hagyományból, melyben egy koldus egy faluba kerül, ahol mindenki elkergeti, ezért bosszúból özönvizet bocsát rájuk, és a falu helyén tó születik. Felbukkant a arab hagyományban egy klasszikus tanmese is a férfiról, akinek az egyik felesége a fehér, a másik a fekete szálakat húzkodta ki a szakállából, míg végül szakáll nélkül maradt.
Salamon király gyűrűjének története Polükratész mesetípusa volt, melyben a bölcs király elveszítette mágikus gyűrűjét, de halászt közben véletlenül egy hal gyomrában ismét rábukkant. Ez a legenda mesélt egyébként Salamon feleségéről is (aki nem Sába királynője volt). Ghareisah és Zeid legendája egy Rómeó és Júlia történet volt két ellenséges beduin törzs fiataljairól, akik megpróbáltak együtt elszökni, de a rokonok megtalálták és megölték őket; egy hegyoldalban arabul felírva megmaradt a lány üzenete a családjának, és a keze nyomát látták a mesélők egy bizánci oltárkő keresztjében.
Irodalmi kapcsolatot véltem felfedezni a Caesarion-alagút történetében: a hagyomány szerint az Úr nem engedte Mózest az Ígéret Földjére lépni, hiába könyörgött, hogy átkelhessen a Jordánon és a hegyeken. Végül azt kérte, hadd menjen át a folyó alatt az alagúton, mire Isten azt felelte: "Thou shall not pass!" Kíváncsi vagyok, Tolkien ismerte-e ezt a hagyományt...

Hova tovább?
Izraelbe!

A három kis tojás (Feminista Multikulti Népmesék 19.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Eswatini (Szváziföld)

A történet

Egy asszonyt addig bántalmazza, veri, kínozza a férje, míg egy napon elhatározza, hogy megszökik. A hátára köti a kisebbik gyerekét, kézen fogja a nagyobbikat, és elindul velük az ismeretlenbe. Egy folyó partján kis fészket találnak, benne három tojással. Az út további részében a kis tojások sugalmazzák az anyának, merre menjen, hol találjon menedéket a vadonban. Több szörnyeteggel is meg kell küzdenie, de mindegyiket sorban legyőzi, míg végül megtöri az átkot egy egész királyságon, ahol királynővé választják, megtalálja az igaz szerelmet, és boldogan él, amíg meg nem hal.


Mitől feminista?

Azért, mert lelkesen támogatok minden olyan mesét, amelyekben a bántalmazó párt nem "megjavítják" meg "kibékítik", hanem otthagyják a búbánatba. Ebben a mesében látványosan alá van húzva, hogy a férj, aki verte az asszonyt, rossz neki, és a mese megoldása az, hogy gyerekestül el kell hagyni.
Cserébe a mese azt is kiemeli, hogy a menekülés, amire az asszony vállalkozik, nagyon nehéz, és veszélyekkel teli. Olykor menedékre bukkannak, amiről kiderül, hogy ott is szörnyek élnek; máskor sűrű erdőbe keverednek, ahol már nincs más út, mint rendületlenül menni előre. Az anya végig gondoskodik a gyerekekről, eteti őket, énekel nekik, fára mászatja őket ha veszély leselkedik. Nem "önző anya", aki "szétszakította a családot" (erőszak elől menekülő nőknek nagyon gyakran a szemére vetik pocsék emberek, hogy a "gyerekek érdekében" meg kellett volna próbálnia a kapcsolatban maradni, ami nettó baromság). Itt egy bátor, jó anyát látunk, aki szó szerinti emberevő szörnyekkel küzd meg, hogy jobbá, biztonságosabbá tegye a maga és a gyerekei életét.

Az sem elhanyagolandó, hogy ezen az úton segítségre és bátorításra szorul, amit a kis tojásoktól kap meg. Ezt sokféleképpen lehet szimbolikusan értelmezni, külső és belső segítségként egyaránt. A mese végén kiderül, hogy a tojások elátkozott királyfiak voltak. Akár belső intuícióként, akár külső segítőként gondolunk rájuk, nagyon fontos kiemelni, hogy a bátor hősnőnek igenis szüksége van bátorításra, tanácsra, segítségre - ahogy a való életben is nagyon sok támogatás kell ahhoz, hogy valaki egy bántalmazó szituációból ki tudjon szakadni, pláne gyerekekkel együtt. A mese végére a hősnőből királynő lesz, aki másokon is képes segíteni. Az, hogy útközben volt segítsége, egyáltalán nem von le a hősiességre értékéből. 

Amit érdemes átgondolni

Ez egy olyan mese, ami attól függően, hogy hogyan meséli, hogyan részletezi valaki, nagyon érzékeny pontokat érinthet a hallgatóságban. Érdemes felkészülni erre, és elsősorban olyan környezetben, helyzetben mesélni, ahol a mese biztonságosan feldolgozható.

Források

E. J. Bourhill & J. B. Drake: Fairy tales from South Africa (MacMillan, 1908.)

Megjegyzés

Ez a mese meg fog jelenni hamarosan a Világszép Alapítvánnyal közös könyvemben! (Széltestvér és Napkelte: Hagyományos mesék rendhagyó családokról)